Az egész a múlt héten kezdődött.
Évi azzal jött haza a bölcsiből, hogy Brigi tök vizes pólóban volt egész délután. Alváskor beleizzadt, és az okos dadusnéni a bölcsiben nem cserélte szárazra.
No ennek meg is lett az eredménye. Brigi köhög. Nem kicsit, nagyon!
Pénteken meglátogattuk Imre doktor bácsit, aki azt mondta, hogy ebből akár még tüdőgyulladás is lehet. Remek. Más sem hiányzott.
Szegénykém. Minden nap megnézzük, milyen meleg a víz a medencében. Úgy belemenne már pancsizni, és most nem lehet… 🙁
Tegnap éjjel Brigikémnek nagyon magas lett a láza. Majdnem elérrte a 40 fokot. Úgy köhögött szegénykém, hogy minden kijött belőle. A gyógyszer is. Nagyon megijedtünk.
Ez lenne a tüdőgyulladás? Felhívtuk a gyermekorvosi ügyeletet. Telefonon adtak tanácsot a lázcsillapításra, és mondták hogy jönnek.
Fél óra múlva meg is jött a Doktornéni. Egy idősebb orvosnő jött, láthatóan nagyon fáradt volt. Akkorákat ásított, hogy szt hittem bekap.
Megvizsgálta Brigit. Meghallgatta, belenézett a torkába, és közölte, hogy Ő bizony nem hall semmit, biztos nem tüdőgyulladás.
Aztán elment…
No most jön a dolog “vicces” része. Kérdezem a feleségemtől:
– Évi, figyelj csak! Szerinted a doktornő nem tartotta fordítva a sztetoszkópot?
– Úristen – válaszolta – én is úgy láttam…..
Basszus, persze hogy nem hallott semmi a doktornő, hiszen a szetoszkóp azon részét nyota a gyerekhez, amelyiket fogni kell.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.