Először nagyon idegen volt. Semmi sem hasonlított az addig használt rendszerre. Aztán megszoktam, megszerettem. Nagyon gyorsan sikerült elsajátítani a kezelés alapjait. Persze ott figyelt egy bootcampes partíción a windows, ami nagyon megnyugtató volt, mert bármikor elindíthattam amikor kellett.

Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy hónapok óta nem nyúlok hozzá…
A ‘stupid’ amerikai usereknek írt osx minden igényemet kielégítette,  és nem töltöttem órákat redszerkarbantartással.

Ekkor határoztam el, hogy nekem kell egy iPhone. Vettem is egyet, és örömmel használtam.
Egy bökkenő volt csak: a Telenor nem nagyon támogatja a készüléket, és nem is árulja (bár nem hivatalos forumokon mindíg hiteggették a felhasználókat, hogy nemsokára kapható lesz). Kénytelen voltam aranyáron venni egy hálózatfüggetlen darabot.
De nem akart mms-t küldeni, nem ment a facetime, a hangposta sem volt az igazi, a net is lassabb volt, a net lefedettségéről meg már nem is akarok beszélni.

Most jött el a pillanat, amikor meguntam ezt. Besétáltam a T-mobilehoz, és az összes céges előfizetésemet átvittem hozzájuk.

Bye-bye Telenor!

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..